Mivel inkább csak szórakozásnak szánták az egészet, ezért a szabályok valamivel lazábbak voltak:
- 4 db, 4 fős csapatot kellett állítani
- Egy előételt és egy főételt kellett minden csapatnak készítenie 4 fő részére
- Kellett használni céges terméket
- 90 perc állt rendelkezésünkre
- maximum $100 költségvetésünk volt csapatonként
Eleinte nem sok figyelmet fordítottam a versenyre, aztán végül egy véletlen folytán beletettek az egyik csapatba, szóval elkezdtem gondolkodni, mit is lehetne gyorsan, egyszerűen megcsinálni adott időn belül, lehetőleg olcsón - tekintettel arra, hogy a csapat első ötlete előételnek lazac volt.
Végül amellett döntöttem, hogy felvetem a hortobágyi húsos palacsinta ötletet, olyat úgyse látott itt még senki, és annyira nem is bonyolult megcsinálni. Kerestem hozzá egy receptet, pár fotót, a csapatnak tetszett, mondták jó lesz, csak találjuk ki, hogyan lehet szétosztani a feladatokat.
Nem erősségem az angol nyelvű recept fordítás, szóval kénytelen voltam keresni egy angol nyelvű receptet. Ezt találtam, de ha valaki elolvassa, látható, hogy azért erőteljesen fel van tuningolva - bort adnak hozzá, meg ilyesmik. Ráadásul a palacsinta tésztájának egy óra pihentetés kell a recept szerint, arra meg tuti nem volt időnk.
Alapnak viszont jó volt, kerestem hozzá egy másik palacsintareceptet, amit nem kell állni hagyni, majd összekombinálva a kettőt készítettem egy tesztkört és kijött a recept:
A Palacsinta:
200g liszt
2 tojás
300 ml tej
200 ml szénsavas ásványvíz
kevés só
kevés cukor (ezt ki is hagytam, annyira kevés)
75 ml növényi olaj
Keverd össze csomómentesre, majd süss annyi palacsintát, amennyit tudsz. Lehetőleg nagyokat.
Ez mind a palacsinta receptje.
A Töltelék:
500 g Top Cut darált marhahús (céges márka, amúgy bármilyen darált húsfajta jó)
1 nagy hagyma apróra vágva
1 Leggo's Providore grillezett paprikás paradicsomszósz (szintén céges termék, amúgy paprika és paradicsomszósz, 3-400 ml)
200 ml tejföl
só
őrölt bors
2 evőkanál őrölt magyar paprika (ilyenünk volt itthon, bevittem, hogy megtudják ez nem chilli)
1. Hagymát kicsit megpirítod némi olajon, majd hozzáteszed a darált húst, a paprikát és a szószt. Kicsit összedolgozod, amíg a hús meg nem barnul. Fontos, hogy nem kell arra törekedni, hogy elmenjen a leve.
2. Egy szűrővel és egy kanállal kiszedegeted a húst és némi erőltetés mellett kinyersz a húsból annyi levet, amennyit majd szószként akarsz használni tálalásnál.
3. A leszűrt léhez hozzáadsz 100 ml tejfölt, majd ennek a keveréknek egy kis részét visszateszed a húsba és jól elkevered.
4. Fogod a palacsintákat és 2-3 jól megrakott evőkanálnyi húsokat mersz rá, majd összehajtogatod és ráteszed egy tepsire. Egy kevés szószt öntesz rájuk, mikor már mind ott van a tepsin, majd előmelegített 200 fokos sütőben 20-25 percig magára hagyod, hogy a hús leve átitassa a palacsintát, valamint a palacsinta hajtogatott részei kicsit kiszáradjanak, ropogósak legyenek.
5. Tálalásnál ráöntöd a maradék szószt és a maradék tejfölt.
Díszítésnek még mehet petrezselyemlevél, újhagyma, uborka és paradicsom.
Az eredeti receptemben nem volt benne az uborkás díszítés, de a csapat hiányolta a zöld színt, szóval belekerült.
A tesztkörömet lemértem, hogy tutira beleférjen az időnkbe (83 perc alatt készült el nulláról), valamint hogy véleményt is kapjak a többiektől, szóval mikor a versenyre csináltuk az ételt, már volt saját recept és saját kép is, íme:
Cheryl próbálja csinálni a palacsintát. Nem sikerült neki, én csináltam végül.
Én már ismertem a palacsintasütőt (mivel a miénk), meg próbáltam is már ezt a keveréket.
Persze senki sem értette, mi a fene készül valójában, szóval még magyarázkodhattam is közben.
Jacques pontozza a konyhai munkát.
Öt palacsintára való volt a tészta és mivel Cheryl elszúrta az elsőt, az utolsóval kicsit küzdenem kellett.
Ezután ugrottam vissza a húst leszűrni (míg Cheryl kikeverte a tésztát, megcsináltam a hagymaaprítást és az összefőzést). A leszűrésnél viszont nem tudta, hogy mennyi szószra lesz szükségem, szóval nem remekelt túl sokat, de végül ezt is sikerült megoldani. Elkezdtem összerakni a palacsintákat, amíg ő a dekoráció előkészítésével foglalkozott - és mivel ő uborkából akart virágot faragni, természetesen ez sem jött össze, szóval kénytelen voltam neki felvetni egy igen egyszerű, régimódi díszítést.
Mire idáig jutottam, már másfél kígyóuborkának annyi volt. Szerencsére hoztunk tartalékot.
Itt már a tálalással foglalkozom, arról nem készült fénykép, hogy a palacsinták a sütőben vannak.
Eddigre már a csapat másik két tagja is a tálalással volt elfoglalva. Ők előételnek kókuszos panírban sült rákot készítettek, zöldségchips-szel és fokhagymás-lime-os aioli szósszal. Máig nem tudom, ez mit akart jelenteni, volt épp elég dolgom.
Utolsó mozzanatok tálalás előtt.
Tálalás.
A bírák céges IT vezetők voltak, az ő véleményük nem érdekelt annyira, mint az egyetlen tényleges szakács véleménye. Jacques Reymond az illető, Ausztrália egyik leghíresebb szakácsa (chef vagy séf, vagy minek hívják magyarul, szóval konyhai atyaúristen). Neki kifejezetten ízlett, tetszett az étel letisztultsága (mások mindenféle szuper kombinációkkal próbálkoztak). A dekorációt nem értette, de ez nem zavart, mivel én sem értettem anno, minek az oda.
Az előételünkben levő kókuszpanír viszont nem lett jó a forró olaj miatt, szóval másodikok lettünk.
Én azért elégedett vagyok azzal, amit alkottam.
