2014. augusztus 12., kedd

Kengurupörkölt

Jó régóta nem írtunk ide. Ennek egyrészt az az oka, hogy mivel már mindketten dolgozunk, kevesebb időnk van új dolgokat főzni, másrészt pedig inkább a már bevált recepteket követtük.
Volt azonban egy ötlet, ami már régóta motoszkált bennem - ez pedig a kengurupörkölt. Mikor megkóstoltuk a kengurut még tavaly, akkor rögtön felötlött bennem, hogy nagyon is szép színhúsa van, kellemes az íze, vajon milyen lehet pörköltként.
Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok nagy pörköltevő, soha életemben nem csináltam még, szóval nem nagyon volt se viszonyítási alapom, sem ötletem arról, hogyan kell elkészíteni.
A napokban azonban meghívtunk pár ismerőst hozzánk egy kicsit csevegni (ez azt jelentette, hogy 10 embernél kb. 30 emberre főztünk, merthogy ugye az a magyar szokás, hogy kajába fojtjuk a vendégeket) és ekkor úgy gondoltam, itt az ideje elkészíteni ezt az ausztrál-magyar fúziós ételt.
Receptnek egy marhapörkölttel kezdtem, de mivel nem volt gulyáskrémem, ezért kerestem még egy vadpörkölt receptet is (amihez meg vadas ízesítők kellettek volna), majd rögtönöztem a vége felé az ízeknél.

Az eredeti vad recept ez, a marhapörkölt receptet valahol elhagytam.

Nálam az eredmény (szigorúan nem két főre!) recept valami ilyesmi lett:

- 1 kg vöröshagyma
- 1,5 kg kenguru steak hús
- zöldfűszerek (nálam ez oregánó volt egy kevés, a többit a nagy kapkodásban elfelejtettem. Javasoltak még majorannát, köményt, meg mindenfélét, amihez az embernek kedve van)
- só, bors ízlés szerint
- kevés olaj
- kb 10 dkg bacon
- kb 2-3 deci vörösbor
- paprika ízlés szerinti mennyiségben (nálam ez kb 4 evőkanál volt, meg még volt itthon némi Piros Arany nem tudom, honnan).

Az előkészület rész tartott igazából sokáig, de főként azért, mert ugye még egy rakás másik kaja is készült.
A kenguruhúst felkockáztam kényelmes darabkákra (kb 2-3 köbcentisek lettek nálam), a hagymát apróra felvágtam. Mivel a kenguruhús nem igazán zsíros és szerettem volna, ha az eredményben van némi zsiradék, ezért kockáztam egy kevés bacont, inkább a zsírosabb részéből, hogy ezt használjam majd zsír helyett a hagyma pirításánál.
A felaprított hagymát kevéske olajjal és a baconnel üvegesre pirítottam, majd egy kevéske (max 2 deci) vízzel együtt hozzátettem a felaprított kengurut. Hozzátettem a paprikát, jól összekevertem, majd magára hagytam egy jó időre.
Ez a jó időre az utasítás szerint "amíg a hús meg nem puhul". Ez legalább másfél óra volt, néha ránéztem, megkavargattam, de igazából elég sokáig tart, mire a kenguruhús elkezd puhulni.
Valamikor egy óra elteltével a folyadékszint csökkenni kezdett, ekkor öntöttem hozzá a vörösbort, fűszereztem, majd újabb órára magára hagytam, mire meg nem puhult.

Tudom, hogy nem túl részletekbe menő a recept, de elég sokfelé figyeltünk a készítése közben, nem sikerült mindent pontosan megjegyeznem - meg állítólag pörköltet készíteni mindenki tud, itt meg csak annyi, hogy marha/őz helyett kenguruval megy.
Ez lett az eredmény:





Olyan 7,5-8 pontot kapott - fogok még ezzel kísérletezni.
Zita nokedlit csinált hozzá. Meg tésztát. Meg krumplipürét.
Nem lett rossz, de utólag jöttem rá, hogy azért némi bors nem ártott volna bele, ellensúlyozandó a kenguru és a hagyma édeskés ízét.