Régóta nem írtunk már. Ennek egyik oka az volt, hogy januárban anyósom is főzött nekünk, aki nem volt hajlandó posztolni az alkotásait, másrészt olyan kaják készültek, amiket már tettünk fel ide, harmadrészt pedig elég gyakran mentünk ki különböző helyekre enni, hogy megmutathassuk nekik az itteni konyhákat.
Februárban ugyan már nem volt itt anyósom, de valahogy semmi olyat nem alkottunk, amit kitettünk volna ide és még nem volt kint, szóval ez a mentségünk.
A minap azonban csináltam olyan kaját, amit szeretek és még nem is szerepelt itt - ez pedig a halat roston, avagy steak (ha a magyarított szték megnevezést írom le, megfájdul a billentyűzetem :) )
Az egész nem egy nagy művészet, nagy divatja van errefelé a különböző roston sütős kajáknak, avagy barbiknak (a barbeque névből).
Az egész igazából annyi, hogy az ember vesz egy jó darab húst, kicsit befűszerezi, bepácolja, hagyja kicsit pihenni, majd megy fel a rostlapra. Egyik oldalon elvan a hús egy darabig, míg kb. félig át nem sül, majd megfordítani és megsütni a másik oldalát is - ennyi a konyhatudomány. Persze, mint megtudtam, ennek is vannak trükkjei, pl. gyakori hiba, hogy a húst többször forgatják meg és ettől kiszárad. Nagy konyhai titok szokott lenni a fűszerezés is, de ezt mindenki féltékenyen őrzi.
Mi úgy döntöttünk valamelyik nap, hogy egy-egy szép szelet tonhallal fogjuk megpróbálni ezt a tudományt, lévén, hogy a közelben levő piacon elég szép halakat is lehet kapni és a tonhalat mindketten szeretjük. Utóbb kiderült, hogy egy szelet tonhal is elég lett volna kettőnknek, de majd legközelebb erre is figyelünk.
Szóval a hozzávalók:
2 szép szelet tonhal (nálunk kb. 40-40 dkg volt, de akkor még azt hittük, hogy a hal nem laktat)
1 citrom
só, bors
kevéske olaj
(ízlés szerint egyéb fűszerek)
Ahogy említettem: húst megfűszerez, olajat felhevít, húst rátesz, vár, megforgat, vár, levesz, tálal. Ez egy ilyen egy mondatos recept.
Rizst csináltam hozzá köretnek, de az unalmas színek ellen tettem a főzővízbe egy kis kurkumát, hogy sárga eredményt kapjak - az ízen szinte egyáltalán nem érződött, de legalább kicsit változatosabb lett.
A citromot felvágtam karikákra (bár Zita szerint a gerezd jobb lett volna, de szerintem az nem olyan mutatós), majd összepakoltam az egészet és ez lett az eredmény:
8-8,5 pontot kapott. Főként az volt vele a gond, hogy sok volt, valamint szeretem, ha sülteken a só nagyobb kristályokban marad meg, mint tisztán érezhető fűszer, nem pedig mint kiegészítés (azóta szereztem kristályos sót, őrlővel).
