SimMasterChef

Mivel élelmiszeripari cégnél dolgozom, ezért a kajakészítést szinte mindig figyelemmel kísérik többen is. Nem túl meglepő módon a MasterChef című főzőversenynek a cég is szponzora (áttételesen ugyan), így aztán nem volt nagy ugrás, hogy az informatikai részleg a csapatépítés jegyében egy MasterChef-hez hasonló versenyt rendezzen házilag - Simplot MasterChef néven, azaz SimMasterChef.
Mivel inkább csak szórakozásnak szánták az egészet, ezért a szabályok valamivel lazábbak voltak:

- 4 db, 4 fős csapatot kellett állítani
- Egy előételt és egy főételt kellett minden csapatnak készítenie 4 fő részére
- Kellett használni céges terméket
- 90 perc állt rendelkezésünkre
- maximum $100 költségvetésünk volt csapatonként

Eleinte nem sok figyelmet fordítottam a versenyre, aztán végül egy véletlen folytán beletettek az egyik csapatba, szóval elkezdtem gondolkodni, mit is lehetne gyorsan, egyszerűen megcsinálni adott időn belül, lehetőleg olcsón - tekintettel arra, hogy a csapat első ötlete előételnek lazac volt.

Végül amellett döntöttem, hogy felvetem a hortobágyi húsos palacsinta ötletet, olyat úgyse látott itt még senki, és annyira nem is bonyolult megcsinálni. Kerestem hozzá egy receptet, pár fotót, a csapatnak tetszett, mondták jó lesz, csak találjuk ki, hogyan lehet szétosztani a feladatokat.

Nem erősségem az angol nyelvű recept fordítás, szóval kénytelen voltam keresni egy angol nyelvű receptet. Ezt találtam, de ha valaki elolvassa, látható, hogy azért erőteljesen fel van tuningolva - bort adnak hozzá, meg ilyesmik. Ráadásul a palacsinta tésztájának egy óra pihentetés kell a recept szerint, arra meg tuti nem volt időnk.

Alapnak viszont jó volt, kerestem hozzá egy másik palacsintareceptet, amit nem kell állni hagyni, majd összekombinálva a kettőt készítettem egy tesztkört és kijött a recept:

A Palacsinta:

200g liszt
2 tojás
300 ml tej
200 ml szénsavas ásványvíz
kevés só
kevés cukor (ezt ki is hagytam, annyira kevés)
75 ml növényi olaj

Keverd össze csomómentesre, majd süss annyi palacsintát, amennyit tudsz. Lehetőleg nagyokat.

Ez mind a palacsinta receptje.

A Töltelék:

500 g Top Cut darált marhahús (céges márka, amúgy bármilyen darált húsfajta jó)
1 nagy hagyma apróra vágva
1 Leggo's Providore grillezett paprikás paradicsomszósz (szintén céges termék, amúgy paprika és paradicsomszósz, 3-400 ml)
200 ml tejföl
só
őrölt bors
2 evőkanál őrölt magyar paprika (ilyenünk volt itthon, bevittem, hogy megtudják ez nem chilli)

1. Hagymát kicsit megpirítod némi olajon, majd hozzáteszed a darált húst, a paprikát és a szószt. Kicsit összedolgozod, amíg a hús meg nem barnul. Fontos, hogy nem kell arra törekedni, hogy elmenjen a leve.
2. Egy szűrővel és egy kanállal kiszedegeted a húst és némi erőltetés mellett kinyersz a húsból annyi levet, amennyit majd szószként akarsz használni tálalásnál.
3. A leszűrt léhez hozzáadsz 100 ml tejfölt, majd ennek a keveréknek egy kis részét visszateszed a húsba és jól elkevered.
4. Fogod a palacsintákat és 2-3 jól megrakott evőkanálnyi húsokat mersz rá, majd összehajtogatod és ráteszed egy tepsire. Egy kevés szószt öntesz rájuk, mikor már mind ott van a tepsin, majd előmelegített 200 fokos sütőben 20-25 percig magára hagyod, hogy a hús leve átitassa a palacsintát, valamint a palacsinta hajtogatott részei kicsit kiszáradjanak, ropogósak legyenek.
5. Tálalásnál ráöntöd a maradék szószt és a maradék tejfölt.

Díszítésnek még mehet petrezselyemlevél, újhagyma, uborka és paradicsom.

Az eredeti receptemben nem volt benne az uborkás díszítés, de a csapat hiányolta a zöld színt, szóval belekerült.

A tesztkörömet lemértem, hogy tutira beleférjen az időnkbe (83 perc alatt készült el nulláról), valamint hogy véleményt is kapjak a többiektől, szóval mikor a versenyre csináltuk az ételt, már volt saját recept és saját kép is, íme:

Aztán eljött az 5-e péntek és mindezt élőben is elő kellett adni:

Cheryl keveri a palacsintatésztát

Cheryl próbálja csinálni a palacsintát. Nem sikerült neki, én csináltam végül.

Én már ismertem a palacsintasütőt (mivel a miénk), meg próbáltam is már ezt a keveréket.

Persze senki sem értette, mi a fene készül valójában, szóval még magyarázkodhattam is közben.

Jacques pontozza a konyhai munkát.

Öt palacsintára való volt a tészta és mivel Cheryl elszúrta az elsőt, az utolsóval kicsit küzdenem kellett.

Ezután ugrottam vissza a húst leszűrni (míg Cheryl kikeverte a tésztát, megcsináltam a hagymaaprítást és az összefőzést). A leszűrésnél viszont nem tudta, hogy mennyi szószra lesz szükségem, szóval nem remekelt túl sokat, de végül ezt is sikerült megoldani. Elkezdtem összerakni a palacsintákat, amíg ő a dekoráció előkészítésével foglalkozott - és mivel ő uborkából akart virágot faragni, természetesen ez sem jött össze, szóval kénytelen voltam neki felvetni egy igen egyszerű, régimódi díszítést.

Mire idáig jutottam, már másfél kígyóuborkának annyi volt. Szerencsére hoztunk tartalékot.

Itt már a tálalással foglalkozom, arról nem készült fénykép, hogy a palacsinták a sütőben vannak.

Eddigre már a csapat másik két tagja is a tálalással volt elfoglalva. Ők előételnek kókuszos panírban sült rákot készítettek, zöldségchips-szel és fokhagymás-lime-os aioli szósszal. Máig nem tudom, ez mit akart jelenteni, volt épp elég dolgom.

Utolsó mozzanatok tálalás előtt.

Tálalás.

A bírák céges IT vezetők voltak, az ő véleményük nem érdekelt annyira, mint az egyetlen tényleges szakács véleménye. Jacques Reymond az illető, Ausztrália egyik leghíresebb szakácsa (chef vagy séf, vagy minek hívják magyarul, szóval konyhai atyaúristen). Neki kifejezetten ízlett, tetszett az étel letisztultsága (mások mindenféle szuper kombinációkkal próbálkoztak). A dekorációt nem értette, de ez nem zavart, mivel én sem értettem anno, minek az oda.

Az előételünkben levő kókuszpanír viszont nem lett jó a forró olaj miatt, szóval másodikok lettünk.

Én azért elégedett vagyok azzal, amit alkottam.

Lecsó

Ezt az ételt otthon sohasem ettem meg. Párszor megkóstoltam, majd azt mondtam, hogy köszönöm, nem. Itt viszont a kollegáimat vártam lakásavatóra, s szerettem volna magyar ételt csinálni, amit nem ismernek. Így lett lecsó, persze ausztrál zöldségekből (kevésbé puha, nem túlérett verzió, mert az nem kapható és tv paprika sincs a boltban).

Az alábbi mennyiség készült, de mivel a két nagyobb edényem foglalt volt, kisebb verzióban kellett készítenem, kb 6 körben.

Hozzávalók (kb 10-12 főre):

• kb 700 g sárga kaliforniai paprika
• kb 800 g piros kaliforniai paprika
• 2 kg paradicsom
• 1 kg hagyma
• olaj
• só, bors

Elkészítés:

• A paprikát, paradicsomot, hagymát felkockázzuk.
• Az olajat (összesen kb 4-5 dl-t használtam el) felhevítjük, a hagymát üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a paprikát és paradicsomot. Összekeverjük, kevés vízzel felöntjük (nem kell ellepnie), ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd fedővel lefedve kb 20 percen át pároljuk.
• A második fázisban került bele a hús, nálunk a felébe virsli, felébe nagyon csípős kolbász, ezt belekeverve még kb 10 percig főzzük.

Nálam a cél az volt, hogy a zöldség levet eresszen, kissé összeessen, de szétessen, felismerhető maradjon, de legyen egy finom szaftja.

Kollegáknak ízlett, s mivel sok maradt, másnap még pár barátot is áthívtunk, akik szintén megdícsérték, s mondták, hogy tartsam meg a receptet :)

Zsolttól 8,5-9 pontot kapott, a kollegákat nem kérdeztem, mert nem lett volna összehasonlítási alapjuk :)

Máj-zúza pörkölt

Na ez végleg az a kaja, amit otthon szerettem, de csak ha elém tették. Itt viszont nagyon ritka, hogy lehet kapni májat, nemhogy zúzát, így Zsolt el is csodálkozott, amikor a tazmán hentesnél ugrálni kezdtem, hogy van máj és zúza :)

Mivel Zsolt ilyet nem eszik, csak nekem készült :)

Hozzávalók (kb 5 adaghoz):

• fél kg csirkemáj
• fél kg csirkezúza
• 2 közepes hagyma
• 2 evőkanál pirospaprika
• olaj
• só
• bors

Elkészítés:

1.  A csirkemájat és zúzát megtisztítjuk (ha nem tazmán hentesnél vesszük, mert ott már alapból úgy adják, hogy nem tudok mit letisztítani róla), s feldaraboljuk.
2. A vöröshagymát megpucoljuk, feldaraboljuk, s felhevített olajon megpirítjuk picit.
3. A hagymához hozzáadjuk a paprikát, kicsit kevergetjük, majd hozzáadjuk a zúzát, felöntjük kevés vízzel, sózzuk, borsozzuk, s fedő alatt főzzük, puhítjuk.
4. Ha már elég puha (nálam kb fél óra volt), hozzáadjuk a májat, még kb 15 percig főzzük együtt.
5. Igény szerint még fűszerezzük.

Tőlem 7,5 pontot kapott, Zsolt meg nem kért belőle :)

Első este krumplival ettem, másnapra már nokedlit csináltam hozzá.

Zöldbabfőzelék

A mai ebéd célja az volt, hogy gyorsan könnyűt. Mivel kedvenc szakácsomtól kaptam 2 üveg magyar (!) zöldbabot, így a zöldbabfőzelék mellett döntöttem, ehhez már meg is voltak itthon az alapanyagok.

Hozzávalók (kb 6 főre):

• 2 üveg (720 g-os, babból 600 g) zöldbab
• 1 közepes vöröshagyma
• 300 g tejföl
• kb 2-3 evőkanál pirospaprika
• liszt (kb 5 evőkanál)
• só
• bors
• olaj

Elkészítés:

• A hagymát megpucoljuk, majd apróra felvágjuk.
• A hagymát felhevített olajon megpirítjuk picit, majd ráöntjük a zöldbabot (levével együtt), sózzuk, borsozzuk. Annyi vizet adunk még hozzá, ami elfedi a babot, összekeverjük, s fedő alatt kb 10-15 percig főzzük.
• Habaráshoz egy edényben csomómentesen összekeverjük a tejfölt, lisztet, paprikát, majd a tűzön levő zöldbab levéből folyamatosan adunk hozzá, kevergetjük, amíg el nem éri kb a zöldbab hőmérsékletét.
• A habarást hozzáadjuk a zöldbabhoz, még sózzuk, borsozzuk igény szerint, ha túl sűrű, kevés vizet adunk hozzá. 
• További kb 5 percig főzzük.

Zsolt csinált hozzá szalonnás tükörtojást.

Összességében finom lett, de csak 6,5 pontot kapott, mivel Zsolt szerint túl sok volt benne a paprika. Szerintem meg első próbálkozásnak jó lett :)

Kengurupörkölt

Jó régóta nem írtunk ide. Ennek egyrészt az az oka, hogy mivel már mindketten dolgozunk, kevesebb időnk van új dolgokat főzni, másrészt pedig inkább a már bevált recepteket követtük.

Volt azonban egy ötlet, ami már régóta motoszkált bennem - ez pedig a kengurupörkölt. Mikor megkóstoltuk a kengurut még tavaly, akkor rögtön felötlött bennem, hogy nagyon is szép színhúsa van, kellemes az íze, vajon milyen lehet pörköltként.

Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok nagy pörköltevő, soha életemben nem csináltam még, szóval nem nagyon volt se viszonyítási alapom, sem ötletem arról, hogyan kell elkészíteni.

A napokban azonban meghívtunk pár ismerőst hozzánk egy kicsit csevegni (ez azt jelentette, hogy 10 embernél kb. 30 emberre főztünk, merthogy ugye az a magyar szokás, hogy kajába fojtjuk a vendégeket) és ekkor úgy gondoltam, itt az ideje elkészíteni ezt az ausztrál-magyar fúziós ételt.

Receptnek egy marhapörkölttel kezdtem, de mivel nem volt gulyáskrémem, ezért kerestem még egy vadpörkölt receptet is (amihez meg vadas ízesítők kellettek volna), majd rögtönöztem a vége felé az ízeknél.

Az eredeti vad recept ez, a marhapörkölt receptet valahol elhagytam.

Nálam az eredmény (szigorúan nem két főre!) recept valami ilyesmi lett:

- 1 kg vöröshagyma

- 1,5 kg kenguru steak hús

- zöldfűszerek (nálam ez oregánó volt egy kevés, a többit a nagy kapkodásban elfelejtettem. Javasoltak még majorannát, köményt, meg mindenfélét, amihez az embernek kedve van)

- só, bors ízlés szerint

- kevés olaj

- kb 10 dkg bacon

- kb 2-3 deci vörösbor

- paprika ízlés szerinti mennyiségben (nálam ez kb 4 evőkanál volt, meg még volt itthon némi Piros Arany nem tudom, honnan).

Az előkészület rész tartott igazából sokáig, de főként azért, mert ugye még egy rakás másik kaja is készült.

A kenguruhúst felkockáztam kényelmes darabkákra (kb 2-3 köbcentisek lettek nálam), a hagymát apróra felvágtam. Mivel a kenguruhús nem igazán zsíros és szerettem volna, ha az eredményben van némi zsiradék, ezért kockáztam egy kevés bacont, inkább a zsírosabb részéből, hogy ezt használjam majd zsír helyett a hagyma pirításánál.

A felaprított hagymát kevéske olajjal és a baconnel üvegesre pirítottam, majd egy kevéske (max 2 deci) vízzel együtt hozzátettem a felaprított kengurut. Hozzátettem a paprikát, jól összekevertem, majd magára hagytam egy jó időre.

Ez a jó időre az utasítás szerint "amíg a hús meg nem puhul". Ez legalább másfél óra volt, néha ránéztem, megkavargattam, de igazából elég sokáig tart, mire a kenguruhús elkezd puhulni.

Valamikor egy óra elteltével a folyadékszint csökkenni kezdett, ekkor öntöttem hozzá a vörösbort, fűszereztem, majd újabb órára magára hagytam, mire meg nem puhult.

Tudom, hogy nem túl részletekbe menő a recept, de elég sokfelé figyeltünk a készítése közben, nem sikerült mindent pontosan megjegyeznem - meg állítólag pörköltet készíteni mindenki tud, itt meg csak annyi, hogy marha/őz helyett kenguruval megy.

Ez lett az eredmény:

Olyan 7,5-8 pontot kapott - fogok még ezzel kísérletezni.

Zita nokedlit csinált hozzá. Meg tésztát. Meg krumplipürét.

Nem lett rossz, de utólag jöttem rá, hogy azért némi bors nem ártott volna bele, ellensúlyozandó a kenguru és a hagyma édeskés ízét.

Scone, azaz egy nagyon könnyen elkészíthető sütemény

A scone egy skót származású sütemény, aminek ha az ember utánanéz, akkor azt találja, hogy kb annyiféle receptje van, mint a húslevesnek...

Mivel itt elég közkedvelt, kitaláltam, hogy én is nekiállok készíteni, s rájöttem, hogy nem is nehéz :)

Itt cup-ban, azaz bögrében szokták megadni a mértékegységeket, én is ezzel dolgoztam, így ezt adom meg a receptben. 1 cup = 250 ml.

Továbbá itt a sütik többségéhez self-raising, azaz "önkelesztő" lisztet használnak. Mivel kicsi a konyha, s nincs hely többféle liszt tárolásához, én ennek az otthon készíthető verzióját használom.

Hozzávalók (kb 24-25 darabhoz):

• 3 bögre "önkelesztő" liszt helyett:
• 3 bögre sima liszt
• 3 és 3/4 teáskanál sütőpor
• 3/4 teáskanál só

• csipet só
• 1 bögre tejszín
• 1 bögre szénsavas limonádé (pl. Mountain Dew vagy más citromos üdítő)

Elkészítés:

1. A száraz anyagokat összekeverjük, majd hozzáadjuk a tejszínt és a limonádét.
2. Fakanállal vagy kanállal lazán összekavarjuk.
3. Lisztezett felületen PICIT átdolgozzuk, s kinyújtjuk kb 2-3 cm magasra.
4. Scone formával (ez nálam egy nagyobb pogácsa szaggató volt) kiszaggatjuk, s kivajazott vagy sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük.
5. 220 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.

A tetejére igazából bármi tehető, nálunk most eperlekvár és tejszínhab került a tetejére.

Könnyen, gyorsan elkészíthető, s tényleg finom :) 8 pontot kapott első próbálkozásra.

Tonhalsteak

Régóta nem írtunk már. Ennek egyik oka az volt, hogy januárban anyósom is főzött nekünk, aki nem volt hajlandó posztolni az alkotásait, másrészt olyan kaják készültek, amiket már tettünk fel ide, harmadrészt pedig elég gyakran mentünk ki különböző helyekre enni, hogy megmutathassuk nekik az itteni konyhákat.

Februárban ugyan már nem volt itt anyósom, de valahogy semmi olyat nem alkottunk, amit kitettünk volna ide és még nem volt kint, szóval ez a mentségünk.

A minap azonban csináltam olyan kaját, amit szeretek és még nem is szerepelt itt - ez pedig a halat roston, avagy steak (ha a magyarított szték megnevezést írom le, megfájdul a billentyűzetem :) )

Az egész nem egy nagy művészet, nagy divatja van errefelé a különböző roston sütős kajáknak, avagy barbiknak (a barbeque névből).

Az egész igazából annyi, hogy az ember vesz egy jó darab húst, kicsit befűszerezi, bepácolja, hagyja kicsit pihenni, majd megy fel a rostlapra. Egyik oldalon elvan a hús egy darabig, míg kb. félig át nem sül, majd megfordítani és megsütni a másik oldalát is - ennyi a konyhatudomány. Persze, mint megtudtam, ennek is vannak trükkjei, pl. gyakori hiba, hogy a húst többször forgatják meg és ettől kiszárad. Nagy konyhai titok szokott lenni a fűszerezés is, de ezt mindenki féltékenyen őrzi.

Mi úgy döntöttünk valamelyik nap, hogy egy-egy szép szelet tonhallal fogjuk megpróbálni ezt a tudományt, lévén, hogy a közelben levő piacon elég szép halakat is lehet kapni és a tonhalat mindketten szeretjük. Utóbb kiderült, hogy egy szelet tonhal is elég lett volna kettőnknek, de majd legközelebb erre is figyelünk.

Szóval a hozzávalók:

2 szép szelet tonhal (nálunk kb. 40-40 dkg volt, de akkor még azt hittük, hogy a hal nem laktat)

1 citrom

só, bors

kevéske olaj

(ízlés szerint egyéb fűszerek)

Ahogy említettem: húst megfűszerez, olajat felhevít, húst rátesz, vár, megforgat, vár, levesz, tálal. Ez egy ilyen egy mondatos recept.

Rizst csináltam hozzá köretnek, de az unalmas színek ellen tettem a főzővízbe egy kis kurkumát, hogy sárga eredményt kapjak - az ízen szinte egyáltalán nem érződött, de legalább kicsit változatosabb lett.

A citromot felvágtam karikákra (bár Zita szerint a gerezd jobb lett volna, de szerintem az nem olyan mutatós), majd összepakoltam az egészet és ez lett az eredmény:

8-8,5 pontot kapott. Főként az volt vele a gond, hogy sok volt, valamint szeretem, ha sülteken a só nagyobb kristályokban marad meg, mint tisztán érezhető fűszer, nem pedig mint kiegészítés (azóta szereztem kristályos sót, őrlővel).