2013. augusztus 30., péntek

Tepsis bundás kenyér

A bundás kenyér már régóta hiányzik, de mivel nem szeretném olajjal telefröcskölni a szobát, így nem készítek. Most viszont már vasárnap óta állt a szekrényben két megmaradt zsemle, ami sehogy sem akart elfogyni. Kimondtam a végítéletet (miután találtam megfelelő receptet - Gabriella kalandjai a konyhában oldalon): ebből mégis bundás kenyér/zsemle lesz... sütőben :)

Hozzávalók: (2 főre)
  • 2 zsemle
  • 2 tojás
  • 1 dl tejföl
  • só, bors, fokhagymakrém, petrezselyem 
  • 5 dkg sajt
  • vaj
Elkészítés:
  1. Kivajazunk egy kisebb tepsit, s előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
  2. A zsemlét felvágjuk, a szeleteket elrendezzük a tepsiben.
  3. A tojást felverjük, hozzáadjuk a tejfölt, fűszerekkel elkeverjük.
  4. A tojásos tejfölös szószt ráöntjük a zsemlére, szükség esetén a szeleteket megforgatjuk a tepsi aljába lecsorgó szószban.
  5. Sajtot reszelünk a tetejére.
  6. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt megsütjük.
Kicsit fura, hogy nincs az olajos íz, de egyébként nagyon finom, s a konyha is megmenekült :)
7 pontot kapott.


Rakott tészta



 Áttették a takarítási napunkat hétfőről péntekre, így ma szenvedtem azon a problémán, hogy főzni kellene, de akkor nem tudnak takarítani. Ilyenkor is csak gyorsan elkészíthető étel jöhet szóba, mivel persze dél táján érkezik a takarító, s nem késő délután szeretnék tálalni.

Tegnap a Facebookon találtam egy rakott tészta receptet, amire Anyukám is felhívta még figyelmem, mára így ez lett betervezve kis átalakításokkal (pl. az eredeti recept kevesebb húst írt több tésztával, fűszert pedig egyáltalán nem kellett volna tennem hozzá).

 Hozzávalók: (kb 5 főre)
 

  • 300 g tejföl
  • kb 350 g száraztészta (nálunk most éppen csavart tészta)
  • 60 dkg darált hús
  • 1 doboz konzervkukorica (380g)
  • kb 1 dl olaj
  • 2 kisebb fej vöröshagyma
  • kb 10 dkg sajt
  • fűszerek: só, bors, majoranna, oregánó, rozmaring

Elkészítés:


  1.  Főzzük ki a tésztát forró sós vízben.
  2. Az olajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, majd megpirítjuk rajta húst (egy picit párolni is lehet fedő alatt), fűszerezzük.
  3. Ha a hús megpuhult, adjuk hozzá a lecsepegtetett kukoricát, majd a tejfölt. Mivel most a zsírosabb tejfölt használtam, egy kis vizet is adtam hozzá. Utánfűszerezünk ízlés szerint.
  4. A tejfölös-kukoricás húshoz hozzákeverjük a leszűrt, kifőtt tésztát, majd egy tepsibe borítjuk.
  5. A tetejét megszórjuk reszelt sajttal.
  6. Előmelegített sütőben, légkeveréses fokozaton 150 fokon kb 20 percig sütjük.

Annak ellenére, hogy az eredeti receptben se só, se más fűszer nem szerepelt, s én legalább négyszer sóztam készítés közben, Zsolt még sózott evés közben.
Valószínűleg a tejföl zsírtartalma okozta, de picit zsíros lett az egész, így mi savanyú uborkát ettünk mellé, de Zsolt szerint lehetett volna tenni akár a tésztába is.

6-6,5 pontot kapott - legközelebb még a fűszerezést lehet változtatni, illetve light tejföllel kell kipróbálni. 



2013. augusztus 29., csütörtök

Kakaós süti

Tegnap ismét a gomba alatt sült sajtos hús került asztalra, így annak a receptjét nem teszem fel újra. Ismét jól sikerült, s ennek örömére úgy gondoltam, hogy vacsorára sütit fogok sütni.
Már pár hete kinéztem egy finn kakaós süti receptet (www.nosalty.hu/finn-kakaos-suti), mostanra már minden hozzávalóm is megvolt, így neki is álltam - egy kissé módosított változatnak. A módosítást azért kellett végrehajtani, mert mivel mi nem kávézunk és Zsolt nem is szereti az ízét, a krémbe kávé helyett is kakaóport tettem, valamint hiába próbálkoztunk kb fél órán át a boltban, sehol nem találtunk vaníliás cukrot, csak vanília esszenciát és vaníliarudat.
Tudom, hogy vaníliarúdból és cukorból magam is készíthetnék házi vaníliás cukrot, de még nincs olyan edénykém, amibe raknám, illetve szinte minden receptben szerepet kap a kávédaráló is, ezt meg még nem vennék... Jelenleg nem marad más, minthogy az esszenciával kísérletezzek.

Kérés: ha esetleg valaki tudja, hogy a vanília esszenciát milyen mennyiségben kell keverni cukorral, hogy vaníliás cukorhoz hasonló ízt kapjak, az írja meg! Köszönöm!

Hozzávalók:

Tészta:
  • 2 db tojás
  • 3 dl cukor
  • 150 g olvasztott vaj
  • 1,5 dl tej
  • 4,5 dl liszt
  • 2 cs sütőpor / azaz 24 g (itt nem zacskóban árulják, hanem dobozban)
  • 1 cs vaníliás cukor helyett 10 g porcukor+2 teáskanál vanília esszencia
  • 3 ek kakaó
Krém:
  • 3,5 dl porcukor
  • 3 ek kakaó
  • 8 ek olvasztott vaj
Elkészítés:

 
  1. Az eredeti recept írta, hogy figyeljünk, mert a mértékegységek deciliterben vannak. Hát, figyeltem is, mert egyébként nem nagyon jutott eszembe máskor lisztet és porcukrot mérőedénykében kimérni...
  2. A tojást és a cukrot habosra verjük (recept szerint habbá, nálam habosra, ami kb 5 perc alatt kezdett szilárdulni), majd hozzáadjuk a többi hozzávalót.
  3. 175 fokon 30 percig sütjük, tűpróbálval ellenőrizzük. - én sütőpapírt tettem a tepsibe, ebbe a tésztakeveréket, s így sütöttem - szépen feljött, levegős és puha lett a tészta.
  4. És jött a következő pont: "A krémet csomómentesre keverjük, és a még meleg süteményre öntjük, egyenletesen eloszlatva porcukorral vagy "dekor" cukorral lehet díszíteni". Na ez jó játék volt... Vaj megolvasztva, kakaóport már elkevertem benne, s a fele porcukrot, amikor úgy éreztem, hogy annyi vaj nem elég, amennyit a recept ír. Eredetileg 4 evőkanálnyi kellene, nálam végül kb 8 kanálnyi került felhasználásra. Problémát okozott még az is, hogy mielőtt csomómentesre keverhettem volna, a vaj elkezdett szilárdulni, így végül vízfürdő felett kevergetve próbáltam menteni a menthetőt.
Végül csak sikerült mindent összehozni, a tészta szép lett, a krémet nem a legszebben, de sikerült rásimogatnom. Kihűlve megkóstoltuk, s Zsolt közölte, hogy neki nem ízlik... :(

A tészta önmagában finom, más krémmel szerintem működni fog.
A recept szerint induló, de kávémentes krém viszont nagyon édes, így vagy kevesebb kellene belőle vékonyabb rétegben vagy kb fele porcukorral, de az is lehet, hogy tényleg a kávé hiányzik nagyon belőle, mert annak a keserűsége enyhítene a túlzottan cukros érzeten.
Zsolt úgy fogja enni, hogy leszedi a felső réteget, én meg krém réteggel együtt, de csak kis darabonként...

Tőlem összességében 6 pontot kapott, Zsolttól 4-et, a tészta tőle önállóan 6-ot.


2013. augusztus 24., szombat

Sajtos pogácsa

Végül csak nem bírtam ki, s én is beszabadultam még ma a konyhába, amiből megszületett a mai vacsora, s holnapra is maradt nassolnivaló.
Igen, ez is olyan dolog, amit először csináltam saját magam, s nem csak segédkeztem hozzá :)

Hozzávalók:
  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg margarin
  • 2 dl tejföl
  • 3 dkg élesztő (vagy 8 g szárított élesztő)
  • 15 dkg reszelt sajt (a tésztába)
  • 3 teáskanál só
  • A tetejére:
  • 1 tojássárgája
  • reszelt sajt
 Elkészítés:
1. A hozzávalókat összegyúrjuk. A felhasznált recept szerint nem kell se dagasztani, se keleszteni. 
2. Kb. ujjnyi vastagra nyújtjuk, apró pogácsaszaggatóval szaggatjuk, s sütőpapírra tesszük.
3. A pogácsák tetejét tojássárgájával megkenjük, és egy csipet sajtot teszünk rá.
4. Aranysárgára sütjük kb 30 perc alatt 170 fokon (elektromos sütő "sütés" fokozatán).

Az első tepsi kicsit tovább bennmaradt, picit kiszáradt, s megkeményedett, ennek ellenére kb 20 perc alatt eltűnt Zsoltnak hála :) 
A második tepsivel már szebb lett, ez 7 pontot kapott, talán egy picit több só kellett volna bele vagy más sajttal is ki kellene próbálni.

Rakott krumpli

Ez az első bejegyzésem itt, szóval nyilván valami olyannal kezdem, ami nálam eleve előnnyel indul. Ez a kedvenc ételem, tetszőleges mennyiséget tudok belőle elfogyasztani.
Mivel elég egyszerű ételről van szó, nem csak arról fog szólni a bejegyzés, hogy hogyan készült, hanem arról is, hogy úgy általában mit gondolok a főzésről, meg a konyhai dolgokról - ha már egyszer Zita azt írta, hogy szeretek és tudok is főzni.
Olyan családban nőttem fel, ahol a konyhai filozófia az volt kb. hogy a recept alapján maximum egyszer készül el étel, és ha úgy érezzük, hogy aszerint tökéletes, akkor úgy marad, de az esetek igen jelentős részében másodjára már "újragondolt" volt az étel. Ez azt eredményezte, hogy ugyanaz az étel mindig tudott fejlődni, változni, és így megtanultam értékelni ugyanazon étel különböző változatait.
Főzni viszont nem engedtek, maximum odáig jutottam, hogy a hozzávalók közül a konzervet bonthattam fel, ez volt az én fő tudományom a konyhában.
Egészen addig, amíg külön nem költöztem a szüleimtől, nem is nagyon készítettem magamtól ételt (ez egyetemista korom volt). De tényleg, a maximum a zacskós Smack leves volt.

Zolival éltem együtt egy darabig és emlékszem, hogy egyszer megjegyezte egy beszélgetésünkben, hogy ha olyan dolgokat teszel össze, amit amúgy szívesen megennél, akkor jó eséllyel a végeredményt is szívesen fogod megenni. Nyilván nem a süti+borsóleves összekeveréséről volt itt szó, de igazából ez volt az a pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom ezt az egész főzés dolgot, és tulajdonképpen onnantól kezdve csináltam ételeket magam.
Általában magamtól tanulok és magamtól próbálok rájönni mindenre, de legfőképp örököltem azt a családi koncepciót, hogy a recept az minek... Soha nem volt és most sincs semmiféle szakácskönyvem, ami alapján dolgozok. Egyszerűen kitalálok valami ételt, kicsit töprengek rajta, aztán kipróbálom és levonom a következtetéseket. Ennek következménye, hogy általában egyszerű ételeket készítek, és ritkán sikerül pontosan ugyanolyanra kétszer :)

Arról, hogy szeretek főzni: mivel sokáig alig tehettem valamit a konyhában, ezért aztán amikor végre beszabadultam oda, az első fontos érzés az volt, hogy "na végre, most majd én is". Mikor sikerült pár kaját egyedül összehoznom, akkor pedig jött az, hogy "na ugye, hogy megy ez". Ezek a sikerélmények alapozták meg azt, hogy megszeressem a főzést, ma pedig már úgy tekintsek a konyhára, mint a felnőttek játszóterére, ahol tényleg mindenféle tök jó dolgot lehet alkotni.

Na ezek után rakott krumpli. Nem kifejezetten ausztrál étel :)

Fogtam kb. 1 kg krumplit, 6 tojást, egy szál kolbászt (itt chorizo néven fut, és ne a magyar jellegűt vegye az ember!) meg kb 10 dkg sajtot. Ezekből lesznek a rétegek, közé pedig egy tejfölből, mustárból és fűszerekből álló szósz kerül.
Feltettem a tojásokat főni, közben meghámoztam a krumplit és azt is feltettem főni. Otthon általában úgy készül a rakott krumpli, hogy a héjában fő meg, és utána még forrón meghámozzuk, majd így daraboljuk fel, de mivel én így mindig megégetem a kezem a forró krumplival, ezért inkább előre meghámozom - tapasztalatom szerint nem sokat változtat a dolgon.
A tojást keményre kell főzni, a krumplit viszont annyira, hogy ne essen szét, ha fel akarjuk vágni. Ezt én egy villával szoktam tesztelni, beledöföm, és ha érzem még azt, hogy belül kemény, de kívül már puhábbnak látszik, akkor jó. A tepsiben úgyis felpuhul a belseje is.
Míg ezek főnek, felszeletem karikákra a kolbászt és lereszelem a sajtot. Egy megfelelő méretű edényben kikeverem az öntetet. Ez kb. 2dl tejfölből (az itteni keményebb, hígítani kell), nagyjából két evőkanál mustárból és egy kevéske fokhagymakrémből készült. Került még bele só, bors, aprított petrezselyem és bazsalikom. Összekeverem és addig hígítom, míg krémes-folyós állagú nem lesz.

Ha a tojás és a krumpli megfőtt, mindkettőt karikákra vágom (a tojást persze előtte pucolni javasolt). Ezek után fogok egy tepsit és mindenféle kivajazás vagy zsemlemorzsa nélkül elkezdem lerakni a rétegeket. Egy réteg krumpli, egy réteg tojás-kolbász felváltva. Ezt addig folytatom, míg az összes alapanyag bekerül a tepsibe, utána egyenletesen ráöntöm a szószt (szükség esetén elkenegetem, hogy mindenhova jusson). majd jön a réteg sajt, és az egészet beteszem sülni kb. 180 fokra kb. fél órára. A lényeg, hogy a sajt kezdjen kicsit megpirulni rajta és legyen ideje a krumplinak megpuhulni.

Ismerek olyan verziót is, amikor az edényt kivajazzák mielőtt belekerülnek a dolgok - erről egyrészt azért lehet szó, hogy ne tapadjon/égjen a tepsihez az étel, de mivel nekünk eleve tapadásmentes a tepsi, ezt nem tartom szükségesnek. Másrészt krémként/folyadékként szolgálhat a megolvadó vaj, de mivel itt a tejföl nagyon sűrű és magas zsírtartalmú, erre a funkciójára se nagyon van szükségem.
Másik verzió, hogy az alját zsemlemorzsával szórjuk meg. Itt az szokott lenni az érv, hogy ne ragadjon oda a tepsi aljára, illetve hogy vegye fel a folyadékokat. Ezzel az a tapasztalatom, hogy nagyon könnyű túl sok zsemlemorzsát beletenni annak érdekében, hogy felvegyen minden folyadékot. A gond az, hogy így evés közben nagyonis kiérződik a zsemlemorzsa, és azt nem szeretem. Valamint az a véleményem, hogy valamennyi folyadéknak lennie is kell, nem jó az, ha kiszárad az étel felül, alul viszont egy zsemlemorzsától ropogós, kissé zsíros réteg van. Meg aztán - ha egyáltalán él addig az étel - ha kihűl picit, akkor a krumpli úgyis felveszi a folyadékok jelentős részét, és akkor megint felesleges a szemlemorzsa.

Szóval a koncepció tényleg az, hogy csak olyan dolgokat tesz bele az ember, amit amúgy is megenne :) Egyben meg pláne.

Mire ezt a bejegyzést megírtam (idáig), meg is sült. Ez pedig az eredmény:


A zsemlemorzsa szükségességének tárgyalásához pedig egy kép arról, hogy mennyi levet is eresztett:

Zitától 8, tőlem 7,5 pontot kapott. Van pár dolog, amit annyira nem szerettem ebben a próbálkozásban.
Először is a krumplit kicsit túlfőztem (miközben főtt, még mosogattam is picit, így nem figyeltem eléggé). Ennek eredményeképpen szeleteléskor szétesett és így nem lehetett megfelelően kezelni a rétegek lerakásakor. Maradtak viszont így apróbb krumplidarabok, amikkel fel lehetett tölteni hézagokat és ez Zita szerint egy krémesebb érzést adott, innen a több pont.
Nem vagyok továbbá elégedett a szósszal sem teljesen. Egy itt kapható mustármárkát használtam, amit "amerikai mustár"-nak hívnak, és az a furcsa tulajdonsága van, hogy először kellemes ízt érez az ember, majd pár másodperc múlva "rúg" egy nagyot. Erre nem voltam felkészülve, amikor a szószt csináltam, és így néha meglepő eredményeket kap az ember az étel során. A másik gondom a szósszal pedig az állaga volt. Kikevertem, jó állaggal, majd félretettem, míg a rétegeket csináltam, és ezalatt megint szilárdult picit - a lényeg, hogy sűrűbb lett, mint akartam. Ettől pedig nem tudtam teljesen egyenletesen elkenni, és ez is változtatja az étel ízét néhány helyen.

Savanyú uborkával ettük, szerintem az illik hozzá a második legjobban, mint savanyúság. Az első a cékla lenne de azt eddig még nem láttam itt savanyítva.

Míg ettük, azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne esetleg még változtatni:
1. Amit mindenképpen ki akarok majd próbálni, hogy egyszer kengurukolbászt tenni hozzá. Egyszer láttam a Coles-ban azt hiszem, és nagyon kíváncsi lennék az ízegyüttesre azok alapján amilyennek a kenguruhúst éreztem, mikor próbáltuk.
2. A másik ötletem az, hogy esetleg az egész kolbász dolgot kivenni, és egy vékony réteg előkészített darált hússal helyettesíteni. A hús elkészítéséhez még nincs konkrét ötletem, de a koncepció tetszik abból a szempontból, hogy meghatározóbb lenne a "húsréteg".

2013. augusztus 22., csütörtök

Tonhalas casserole

A mai délelőttöt a piacon töltöttük, s csak egy körül értünk haza, így egy könnyen, gyorsan elkészíthető ételt szerettem volna csinálni megint.
Annától pár hete kaptam is egy receptet, amit el akartam készíteni, most végre sikerült.

A mennyiségeket az eredeti recepthez képest átdolgoztam, mert az itteni konzervek mérete és az otthoniak nem mindig egyeznek, ide a saját verziómat írom le, nem az eredetit.

Hozzávalók: (kb 4 személyre)
 - 250 g tészta (én pennét használtam)
- 1 csésze (300 ml) fagyasztott borsó
- 1 db (425 g) gombakonzerv
- 1 db (425 g) tonhalkonzerv
- 1 db hagyma
- sajt
- bors
- só 

Elkészítés:

1. Melegítsünk sós vizet egy nagy lábasban, amiben megfőzzük a tésztát és a borsót együtt. 
2. Miután mindkettő megfőtt, szűrjük le és tegyük vissza az edénybe. 
3. Daraboljuk fel a gombát és a hagymát, reszeljük le a sajtot.
4. Keverjük a tésztához a feldarabolt gombát, a tonhalat, az apróra vágott hagymát és borsozzuk ízlés szerint. 
5. Jól keverjük el, majd öntsük egy üvegedénybe/tepsibe.
6. Szórjunk a tetejére a sajtot és addig süssük, amíg meg nem olvad a sajt és aranybarna nem lesz (előmelegített sütőben 150 fokon 15-20 perc).
 
Az eredmény jó lett, csak picit száraz, esetleg legközelebb egy kis tejszínt adok majd még hozzá emiatt.
Elért pontszám: 7.



2013. augusztus 21., szerda

Mézes-mustáros csirke



A mai nap nem volt kedvem nagy főzéshez, így arra gondoltam, hogy egy rizs+valamilyen szószos hús épp elegendő lesz. Ugyan van itthon tartaléknak pár bolti üveges szósz, mégis úgy döntöttem, hogy ennyire azért mégsem veszem egyszerűre a figurát.
Mariettától kaptam olyan receptet is, ami pont erre a napra jó, ha akarok is főzni meg nem is. :)

Hozzávalók: (2x2 adagnak tervezve, de végül csak 3 adag):
- 4 evőkanál olaj
- 500 gr csirkemell
- 5-6 evőkanál méz 
- 5 evőkanál mustár 
- só
- bors 

Elkészítés:

  1. Apró kockákra vágjuk a csirkemellet, s picit megsózva-borsozva megpirítjuk (én, mivel szükségesebbnél kisebb serpenyőt vettem elő, s nem tudtam jól forgatni a húst, fedő alatt picit pároltam is, hogy puha legyen)
  2. Hozzáadjuk a mustárt, alaposan megkeverjük, s fedő alatt hagyjuk főni kb 3-4 percig alacsony hőfokon.
  3. Hozzáadjuk a mézet, ezzel is alaposan elkeverjük a csirkét, s ismét fedő alatt hagyjuk állni kb 5 percig.
  4. Főtt rizzsel tálaljuk.
Zsolt egyetlen negatív észrevétele az volt, hogy lehetett volna több a szósz a rizshez, majd vett még egy adaggal, így lett a 4 helyett 3 főre való mennyiség. :)
Pontszám a csirke 8,5-t kapott, rizzsel együtt 8-at, mert egy picit sok vízzel tettem fel.
Azt megállapítottuk, hogy üveges mézes-mustáros szószt többé nem veszünk, ez a verzió sem drágább, de sokkal finomabb és ugyanolyan könnyű elkészíteni :)



2013. augusztus 20., kedd

Töltött csirkecomb

Ismét egy recept Mariettától, amit megint nem sikerült teljesen követnem :) De így is nagyon finom lett, s fogom újra csinálni :)

Múltkori bevásárláskor kaptam szép "maryland chicken drumstick"-et, azaz alsó-felső combot egyben (illetve itt még némi farhát is rajta volt), így elővettem ezt a receptet:

Hozzávalók: (nálunk kétszer két személyre)

- olaj
- 4 darab (ez jelen esetben kb 2 kg volt) maryland chicken drumstick (alsó-felső csirkecomb egyben)
- 4 szelet toast kenyér
- 2 db tojás
- 50 gr konzerv gomba (szeletelve)
- fűszerek: só, bors, petrezselyem, majoranna/bazsalikom

Elkészítés:
  1. A maryland csirkecombnál a felső comb feletti csontos szélrészt kivágjuk, a csontot kidobjuk, ugyanerről az oldalról a bőr alá kézzel benyúlunk, kicsi táskácskát kialakítva. Vigyázzunk, ne szakítsuk fel teljesen a bőrt a széleknél. - Na ez a rész nálam abszolút nem jött össze, kb fél óra szenvedés után (a csirke is szenvedett és én is) mindenki örömére abbahagytam a kicsontozást, s úgy döntöttem, hogy csontostól lesz megsütve...
  2. Besózzuk, borsozzuk a csirkerészeket, valamint petrezselyemmel megszórjuk. - Vagy lehet grillcsirke főszerkeveréket is használni, de ez nálam nem volt.
  3. A toast kenyeret vízben megáztatjuk, majd jól kifacsarjuk. A két tojással, sóval, borssal, bazsalikommal ízlés szerint ízesítjük, majd jól összedolgozzuk. Hozzáadjuk a gombaszeleteket.
  4. A csirkecombokat beletesszük egy tepsibe és megtöltjük a töltelékkel.
  5. A csirkecombokat jól bedörzsöljük majorannával (mindkét oldalát), majd végül rakunk alá 2-3 evőkanál olajat.
  6. Előmelegített sütőben 45 percig fólia alatt pároljuk, majd a fóliát levéve újabb 45-50 percig sütjük, míg szép sültbarna nem lesz a csirke bőre. Én a fólia levéltele után kb 20 percenként megforgattam a csirkedarabokat, így mindkét oldaluk szép pirosra, s ropogósra sült.

 Petrezselyemmel sóval, borssal ízesített főtt krumplival és savanyú uborkával tálaltam.

A fűszerezést a csirkén pont eltaláltam, a töltelék sem lett se sok, se túl kevés, s ahhoz képest, hogy Zsolt otthon szinte csak csirkemellet evett, de csontos húst semmiképp, 8 pontot kaptam rá :)