"Hentesborda" másképp

Ezt a recept ötletet is Annától kaptam, otthon Ő szokta készíteni. Nálunk, Anyukámnál nem nagyon szokott lenni, így eddig soha nem csináltam, s kicsit félve is álltam neki, hogy vajon Zsolt mit szól majd a végeredményhez.

Persze a receptet megint újraálmodtam - nincs itthon az összes szükséges fűszer, s Zsolt se nagyon eszi a disznóhúst, így egy hentesborda alapjaiból kiinduló, arra hasonlító étel készült.

Fogtam a csirkemellet még tegnap este, vékony csíkokra vágtam, s sóból, borsból, petrezselyemből, őrölt köményből, oregánóból és egy kevés olajból főszeres pácot készítettem - ez helyettesítette az ételízesítővel való előkészítést. A csíkokra vágott húst (egyesével) kevés Vegemite-tal (kb fél kg húsnyira jutott egy teáskanálnyi) bekentem, majd a fűszeres olajba forgattam, s hagytam ma délig pácolódni.

 Egy apróra vágott vöröshagymát olajon üvegesre pirítottam, majd hozzáadtam a húst, s majdnem fehéredésig sütöttem, amikor is hozzáadtam kb 15 dkg vékonyra szeletelt bacont (a csirkemell szárazságát egyensúlyozandó). Amikor már tényleg kifehéredett a hús, adtam hozzá még petrezselymet, őrölt köményt, pirospaprikát, s a savanyú uborka levét, valamint 3 savanyú uborkát apróra feldarabolva. Fedő alatt kb 20 percen át főztem. Végül csíkokra vágtam további 5-6 savanyú uborkát, hozzáadtam a húshoz, összeforgattam, s főztem kb még 10 percig. 

Az eredeti recept szerint még majoranna is kellene bele, illetve a végén az elpárolgott folyadékot vörösborral kellene pótolni, de Zsolt miatt ezt sem lehet :)

Miközben készült a hús, nekiálltam nokedlit is csinálni. Tésztáját még soha nem állítottam össze, otthon a szaggatásban segédkeztem nokedli szaggatóval, ami itt nincs sajnos.

A neten angol nyelvű receptet kerestem hozzá, ahol bögrében voltak megadva a mértékegységek, mivel bögrében mérő mérőedénykém van, súlyra nem tudok mérni, azt pedig szerettem volna elkerülni, hogy ráérzésre túl kevés vagy túl nagy mennyiséget készítek. Az angol receptben aranyos volt, hogy az első 12 pontban részletesen leírták, hogyan készült a nokedli, majd a 13. pont röviden: tálald paprikás csirkével :)

3 tojást egy teáskanál sóval, kb 3 dl vízzel kevertem össze, s mivel pár recept állította, hogy finomabb, adtam hozzá még egy kanál tejfölt is. Ehhez kevertem hozzá 3 bögre (kb 750 ml, súlyra nem tudom) lisztet, összedolgoztam, s 10 percet állni hagytam. Utólag belegondolva még kb fél bögre liszt elfért volna benne.

Az elkészült tésztát forró sós vízbe szaggattam kanállal, s amikor feljött a víz felszínére a tészta, szűrőkanállal kiszedtem. Leöblítettem az elkészült nokedlit, kevés olajat adtam hozzá.

Nem lett rossz, csak kicsit sűrűbb tészta kellett volna, s lehet, hogy egy picit túl is főztem, valamint kinézetre nem hasonlít a nokedlire... Ha valaki jönne errefelé, s nagyon üres a bőröndje, esetleg hozzon nekem egy nokedliszaggatót. Persze kifizetem és meg is hívom ebédre :)

A végeredmény finom lett, a húsra önmagában 7,5 pontot, nokedlivel együtt 7-et kaptam Zsolttól.

Bundás alma

Már tegnap is terveztem, hogy vacsorára bundás almát fogok csinálni, de Zsolt délután teleette magát almával, így vacsira már nem lehetett almás ételt készíteni.

Receptem volt Anyutól, de az az egyszerűbb verzió, s szerettem volna az eredeti recepthez közelebbivel próbálkozni.

Ma a sikeres ebéd után elkeseredtem, mert visszautasítottak egy olyan munkahelyről, ahova speciális anyagot kellett beadni, kb fél napig fogalmaztam az anyagom, s eléggé beleéltem magam, hogy ott fogok dolgozni. Hogy a kedvem kicsit jobb legyen, elindultunk a piacra almát és tojást beszerezni a bundás almához.

A kedvem nem lett jobb - egy járdaszegélyben sikeresen megbotlottam, s nagyot estem. Ami érdekes volt, hogy sokan megálltak, egy férfi rohant a kocsijához, s hozott nekem zsepit és még sokáig nézte, hogy jól vagyok-e. Ezután fogamat összeszorítva bevásároltunk, hazajöttünk, sebeimet elláttuk.

Mikor már jobban lettem, nekiálltam a bundás alma készítésének.

Három nagyobb almát felszeleteltem vékony szeletkékre - azaz felszeleteltem volna, ha a seb a tenyeremen nem fájna, így ezt Zsolt vállalta magára. A szeleteket lisztbe forgattam.

A tésztához a 3 almához kellett két tojás, három deci tej, négy evőkanál cukor és annyi liszt, hogy egy sűrűbb tészta keletkezzen (kb 20 deka). Még egy kevés fahéjat tettem bele. A lisztes almaszeleteket belemártottam a tésztába, majd forró olajban forgatva kisütöttem, lecsepegtettem az olajat róluk, s fahéjjal kevert cukrot szórtam rájuk.

Ez így leírva nagyon egyszerűnek tűnik, s találtam olyan receptet, ami szerint 25 perc alatt készen kellett volna lennem. A valóságban az almahámozás, szeletelés volt kb 15 perc, a sütés maga pedig kb egy óra, mivel kisebb edényben csináltam, hogy kevesebb olajat kelljen használnom, így viszont 3 szeletenként ment a sütés, illetve az elején kapásból kidobtam egy műanyag kanalat, mert megolvadt. :) Az olajat is kb félidőben edényestől cseréltem le, mert az almáról lecsepegő tészta is sült és égett az edényben... Az olaj pedig néha nem volt elég forró, ilyenkor kb 10 percig sült a három szelet, néha pedig már 2 perc is szinte sok volt, ha feljebb tekertem a fokozatot. Igy lett világosabb és sötétebb verzió is :)

A konyha feltakarítása és a mosogatás további kb 20 percet vett igénybe.

Végül megérte a szenvedés, 8 pontot kaptam rá, s csinálhatom máskor is, csak rá kell még jönnöm, hogy lehet egyszerűbben csinálni :)

A három almányi adagból pedig még annyi maradt, hogy holnap reggelire és vacsorára is ezt esszük.

Sült csirkecomb krumplipürével

Négy nap alatt elfogyott a borsós-répás és a gombás hús is, viszont ügyesen nem vettem ki azt a húst a fagyasztóból, amit akartam. Igy az elmúlt két napban ismét chilis bab volt az ebéd - ehhez sikerült legkönnyebben kiolvasztani az alapanyagokat. Tegnap este végre sikerült elővennem a csirkecombot, így ma elővakartam a Gabitól kapott sült csirkecomb receptet. Persze ismét eltértem a recepttől,  főként fűszerezés kapcsán.

Megmostam a csirkecombokat, lecsöpögtettem. Készítettem hozzá kevés olajból, kb fél kávéskanál Vegemite-ból, bazsalikomból, petrezselyemből és borsból álló páclé-szerűséget. A Vegemite nem igazán keverhető el semmivel sem, így a keveréket kézzel simogattam rá a combokra :) Hagytam kb másfél órát állni a csirkét, majd mindegyiknek a bőre alá fokhagymakrémbe forgatott bacon darabkát dugdostam. Tepsibe helyeztem a combokat, ráöntöttem még a páclé maradékát, kevés vizet öntöttem még alá, majd lefedtem alufóliával, s az előmelegített sütőbe tettem 200 fokra kb 40 percre. Ezután kivettem a sütőből, leszedtem a fóliát, másik oldalára forgattam a combokat, s fólia nélkül sütöttem tovább kb 30 percig.

Amíg a csirke sült, elkészítettem a krumpliprürét is. 6 közepes krumplit felkockáztam kis darabokra, s sós vízben főztem kb fél órát. Igy még nem esett szét, de már szétnyomható volt a krumpli. Leöntöttem róla a vizet, illetve még elpárologtattam róla, ami víz maradt az edényben. Mikróban melegítettem kb másfél-két deci tejet, ezt hozzáadtam a krumplihoz, illetve tettem még hozzá kb 3 evőkanál margarint (vajjal finomabb lenne, csak az nem volt itthon) és egy evőkanál tejfölt. Fakanállal kevergettem, amíg össze nem állt, közben sóval és borssal ízesítettem.

Sikerült elérni, hogy a csirke omlós legyen, simán lejött a csontról, s az íze is finom lett. Még egy kicsit lehetett volna sütni fólia nélkül, csak már nem mertem.

A krumplipüré is jó lett, de az utolsó adag bors már nem kellett volna bele, utólag jött ki az íze, s már egy kicsit sok lett.

Összességében jól sikerült, 7 pontot kaptam rá.

Anna-féle borsós-répás hús

Ez az étel lett a véletlenül kiolvasztott csirkecombfilé másik feléből, s ebbe sikerült majdnem beletennem a felszeletelt gombát, mivel egymás mellett volt a két edény :) Szerencsére végül nem így lett.

A recept maga egyszerű, csak én nehezítettem azzal, hogy közben egy másik ételt is készítettem :)

A húst felkockáztam. Hagymát pirítottam egy edényben, majd beletettem a kockára vágott húst, átpirítottam. Hozzáadtam a vegyes zöldborsó-sárgarépa konzerv levét, sóztam, borsoztam, illetve bazsalikomot, s tárkonyt adtam hozzá. Amikor a hús megpuhult, hozzáadtam a konzerv borsót és répát is. Főztem egy darabig fedő alatt, ismét sóztam, borsoztam, s petrezselymet adtam még hozzá.

Ma rizzsel tálaltam, mivel a gombás húst két napig tésztával ettük. Melegítéskor még egy kis tárkonyt és petrezselymet adtam hozzá, de egy pici só is jól jött volna még. 

A vegyes konzerv nem rossz, de picit kevés benne a répa, legközelebb majd még répa kerül bele, tegnap láttam is szépet a piacon (ráadásul előpucolva...)

Pontszám: 8/10.

 

Anna-féle gombás hús

Tegnap este elhatároztam, hogy megint kipróbálok egy receptet azok közül, amit Gabi küldött. Szépen átolvastam a receptet, elővettem a megfelelő húst, megfelelő mennyiségben (két adagnyi lezacskózva) a fagyasztóból, hogy mára kiolvadjon.

Ma 11 körül megnéztem a húst, kiolvadt-e már, s rádöbbentem, hogy a csirkecombfilé és a csontos csirkecomb lefagyasztva nagyon is hasonlít egymásra... :(

Receptek elő újra, merthogy van két adag kiolvasztott combfilém, s nem az kellene eredetileg...

Annától, Zsolti Anyukájától kapott receptek közül gyorsan kiválasztottam kettőt, amihez használható a csirkecomb, s  ezeket párhuzamosan megcsináltam. Az egyik ételt esszük ma (illetve még talán holnap), aztán jön a másik, ami tovább eláll :)

A két receptet két bejegyzésbe írom le, hogy ne keveredjenek össze. Elég, hogy nekem kavargott a fejem főzés közben, hogy most éppen mivel hol tartok :)

Tehát a gombás hús receptje:

A csirkecombfilét felszeleteltem, a hússzeleteket lisztben megforgattam, kevés olajon átsütöttem, majd a húst félretettem. Nem a recept szerint, de a liszt lesült az edény aljára, így mivel nem akartam kockáztatni, hogy minden leég, az edény ment a mosogatóba, újabb edény pedig a tűzhelyre.
Az edénybe kevés olajat tettem, felkockázott bacont átsütöttem benne. Vöröshagymát kockázott Zsolt, amit a baconos lábasba tettem. A hagymát üvegesre pároltam, pirospaprikát adtam hozzá, majd beleraktam a félretett húst. Egy pici vízzel kicsit pároltam, majd hozzátettem feldarabolt konzervgombát (itt is kapkodtam, s majdnem későn vettem észre, hogy egyben van a gomba :) ). Fűszereztem sóval, borssal. Amikor elfőtt a leve és a hús is megpuhult, tejföllel (amibe tettem egy kis fokhagymakrémet és vizet az állaga miatt) elkevertem. Még egy kis ideig főztem, közben még sót, borsot, bazsalikomot és petrezselymet adtam hozzá.

Kifőtt tésztával és savanyú (európai stílusú) uborkával tálaltam.

Végül a kezdeti probléma ellenére, s úgy, hogy nem is ezt akartam csinálni, finom lett,  Zsolt 9 pontot adott rá :)

Rakott karfiol

Tegnap a plázában próbáltunk munkát keresni. Sajnos még nem találtunk, de helyette egy jó zöldségest igen. A pláza közepén, két nagy szupermarket és két hentes közé ékelődött be, sorok kígyóztak a pénztáraknál, így én is benéztem, hátha találok valamit, ami jó lesz ebédre.

Sikerült vennem szép karfiolt, s mivel kaptam Anyukámtól rakott kelkáposzta, Mariettától (Adelaide-ből) pedig rakott brokkoli receptet, így ezek alapján rakott karfiol készült belőle. A recepteket ismét nem teljesen követtem, de így lett picit más, amin legközelebb persze még módosítani fogok. Ez is olyan étel, amit most csináltam először, s otthon sem csináltuk, mert Anyukámnál szokott lenni. :)

A hogyan is készült:

Minden recept alapjaként felvágtam egy fej vöröshagymát :) Olajon pároltam, sóztam, borsoztam, egy kis pirospaprikát is adtam hozzá. Felöntöttem egy pohár vízzel, s hozzáadtam kb fél kiló darált marhahúst. Ezt párszor átkevergetve barnásra főztem, közben még sóztam borsoztam, s petrezselymet is adtam hozzá (szárított verziót sikerült venni).

Eközben feltettem főni a rizst, illetve a kis rózsákra szétszedett karfiolt is sós vízben.

A karfiolnak kb 15-20 perc főzési idő kellett, hogy már ne nyers legyen, de is ne essen szét (villával ellenőriztem, hogy mikor jó: amikor a torzsát is át tudtam szúrni villával, lekapcsoltam a főzőlapot).

Tepsibe leraktam egy réteg leszűrt karfiolt, majd jött a hús, egy réteg tejföl, majd rizs, maradék karfiol és újabb réteg tejföl. A tetejét még megszórtam reszelt sajttal (aminek egy része a kukában végezte, mivel ráragadt az alufóliára).

170-180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem alufóliával letakarva, majd további 10 percig fólia nélkül.

Az eredmény egészben és tányérra szedve (persze az első adagot nem sikerült szépen kiemelni - s utólag megnézve a képet, élesen lefotózni sem):

Az íze finom, az állag olyan lett, amilyet szerettem volna: a karfiol nem főtt szét, de nem is ropogós.

Legközelebb kevesebb rizs és picit nagyobb karfiol kell majd hozzá, illetve a rizst a hús levével majd összekeverem, hogy még plusz ízt kapjon.

Az otthoni verzióhoz képest van egy kicsit krémes íze, ezt a tejföl adja, mert sikerült megint a magasabb zsírtartalmút, s nem a light verziót venni.

Zsolttól 6 pontot kaptam, mivel sokallta a rizs mennyiségét, illetve még több fűszert tett volna bele (picit több só kellett volna a karfiolra, illetve a rizsnek plusz íz).

Palacsinta crepe beütéssel

Szerdán sikerült a piacon találnunk egy kínai konyhai felszerelés üzletet, ahol vettünk egy közepes tepsit és találtunk palacsintasütőt is. A hely érdekessége magyar szemmel nézve, hogy a piacon, kínai üzletben vásárolt termékekre fizetéskor az ember kezébe nyomják a nyomtatott, tételes, áfás számlát. :)

Ma este úgy gondoltam, hogy ha már van palacsintasütőm, s minden alapanyagom is, akkor ismét megpróbálok palacsintát sütni. Ez kb életem harmadik próbálkozása... Évekkel ezelőtt volt egy próbálkozás otthon, egy már itt Melbourne-ben (amikor sima serpenyővel szenvedtem), s ez most.

Itt a pancake elnevezés az amerikai palacsintát takarja, az otthoni palacsintának kb a crepe felel meg. Sütés előtt ránéztem a neten, hogy a crepe hogyan készül. Persze kb 10 féle alapreceptet találtam, amikből pár dolgot át is vettem próbaképpen.

Fogtam mérőkanalaimat, s az 1 bögre/250 ml jelzésűt igyekeztem használni - az elején. 1 mérőkanálnyi liszthez adtam két mérőkanálnyi tejet, két tojást, kevés cukrot, csipet sót, pici szerecsendiót és egy teáskanál vajat. Az arányok, a vaj és szerecsendió használata jött a crepe receptekből.

A receptek gépi habverő használatát javasolják, hogy jobban összeálljon a tészta, csomómentesebb, s levegősebb legyen. Mivel ez nekem még nincs, nagy erővel dolgoztam a kézi habverővel :)

Csomómentesség elérése után hagytam pihenni kb 20 percig a tésztát, s elvileg nekiálltam volna sütni. Gyakorlatilag elkezdett besűrűsödni, így adtam hozzá még tejet és még egy kis vajat. 

A palacsintasütőt is vajjal kentem ki az első palacsinta sütése előtt, majd jött a kb egy órás sütögetés. Dobálni még nem tudom a palacsintát, s még a tökéletes formán is dolgoznom kell :)

Az íze finom lett, Nesquik porokkal ettük (kakaós, epres és banános - utóbbiakat Zsolt szereti) és kakaós mogyorókrémmel.

Erre is 8,5-es pontot kaptam :)

Chili con carne

Tegnap (végre) elfogyott a lasagne, mára chili con carne készült. Receptet kaptam hozzá Gabitól, illetve ezt már otthon is csináltuk régebben. Ez is olyan étel, amit én most csináltam először :)

Ahogy készült:

Fogtam ismét egy fej hagymát, felvágtam, s kevés olajon megpirítottam. Ezután jött a fél kiló darált marhahús (így holnapra is van ebédünk), megsóztam, borsoztam, s a hagymán pároltam. Amikor már kivilágosodott a hús, ráöntöttem a vízzel kikevert alapport (mivel még nincs itthon sokféle fűszer, ezzel pótoltam a chilit és a zöldfűszereket), s még adtam hozzá kb 3-4 deci paradicsomszószt. Ezt együtt főztem fedő alatt kb 20 percig. Az alappor receptje szerint csak 300 g "red kidney bean" (vörösbab) kell hozzá, de én vettem még egy "five bean mix" konzervet is, amiben ötféle bab van, reméltem, hogy így kicsit változatosabb állagot és ízt érek el. Tettem hozzá még kukoricát is, így a 300 g egyféle bab helyett kb 400 g-nyi ötféle bab került az ételbe és még kb 200 g kukorica. A mennyiséget az határozta meg, hogy mekkora a konzerv :) (Na jó, a fele konzervet mindenből félretettem, így még egy adaghoz van alapanyag.)

Tehát a bab és kukorica ment a hús mellé, valamiért még egy kanálka fokhagymakrém is belekerült, s újabb kb 10-15 percen át pároltam fedő alatt, majd még főztem kb 5 percig fedő nélkül is, hogy a felesleges víz elpárologjon. Közben pedig szorgosan kevergettem, sóztam és borsoztam még jó párszor.

Rizs készült köretként, ami a tányér aljában van, így a képen nem látható :)

A végeredmény:

 Finom lett, a különféle babok változatosságot adnak. A kukorica héja picit roppanós maradt, így ráharapva friss kukorica íz szabadul fel :)

Örülök, hogy a kezdeti megfontolás után nem adtam hozzá a második adag alapport, mert akkor nekem ehetetlenül csípős lenne. Igy most elsőre picit csípős, aztán felszabadul az íz, s sokadik kanál után már kell a folyadék.

Zsoltnak is ízlett, 8,5 pontot kaptam rá :)

Tanulságos lasagne

A mai ebédre lasagne készült (és mivel sok lett, holnap is ezt fogjuk enni). 

Természetesen nem követtem semmiféle receptet, talán csak annyit, hogy tedd a tésztát tepsibe. Hát... tanulságosan sikerült. Az íze jó, csak még arányokat és sütési technikát kell javítani.

Azt tudni kell a lasagne kapcsán, hogy én életemben most csináltam először. Otthon mindig Zsolt készítette, s én nem néztem, mit csinál. Annyit tudtam, hogy milyen összetevőket szokott használni.

Most én készítettem, Zsolt közben számítógépezett, s nem figyelt rá, mit hogyan csinálok. A kérdéseimre válaszolt, csak épp nem nézett rá, hogy mi is történik :)

Szerencsére az étel ehető, Zsolt kétszer is szedett belőle, de csak 4,5 pontot kaptam rá a 10-ből.

És akkor mit is csináltam és mik a tanulságok:

Fogtam a hagymát, s legjobb tudásom szerint felkockáztam. Picit pirítottam, majd pároltam olajon, ezután hozzáadtam a darált marhahúst, sót, borsot. Ezt így addig kevergettem, pirítottam, amíg a hús szépen ki nem világosodott. Ezután hozzáadtam a szószt (bolti paradicsomszósz zöldségekkel, ízre finom), fokhagymakrémet, még borsoztam picit és bazsalikomot adtam hozzá. Ez így fedő alatt főtt kb fél órán át.

Eközben besamel mártás helyett (amit Zsolt nem igazán szeret) kikevertem a szószt, amit a felső lap tetejére akartam tenni. Ebbe került tejföl (aminek az íze jó volt, csak az állaga fura, mivel picit megfagyott a hűtő magasabb fokozatán, majd újra felolvadt), só, bors, bazsalikom, és - itt jött még a mi-van-a-hűtőben kérdés - pici fokhagymakrém, majonéz, krémsajt és Zsolt ötlete alapján egy tojás.

Ezután elővettem a tepsit, olajjal kikentem, s letettem az első réteg tésztát. Erre jött a szószos husi, újabb réteg tészta, s ezt folytattam, amíg a hús és a tészta el nem fogyott. Utolsó réteg tésztára került a tejfölös mártás, majd rá reszelt sajt. Tepsi be a sütőbe, s kb 40 perc várakozás után ez lett belőle:

Tanulságok:

1. Ehhez a tepsihez és tésztamennyiséghez nem elég a kb fél kg hús és lehet hígabb rajta a szósz, a tészta majd úgyis felveszi. Szóval legközelebb kétszer ennyi hússal és minimum kétszer ennyi mártással fogok dolgozni, s lefagyasztom az elkészült kaját...

2. Tejfölből sem elég a 300 g ehhez a mennyiséghez, legalább a kétszerese fog kelleni.

3. Ha Zsolt azt is mondja, hogy ő nem szokta alufóliával lefedni a sütés elején a tepsit, akkor is le kell fedni, mert nekem sűrűbb volt a szószom, mint ahogy ő szokta csinálni.

4. Ha az itt vásárolt tésztára az is van írva, hogy 40-45 percig süsd 180 fokon, akkor is elég a 30-35 perc vagy az alacsonyabb hőfok, mert ez a sütő nagyon erőteljesen süt.

5. Attól, hogy nem jól néz ki, még lehet ehető, csak újra kell majd vele próbálkoznom :)

Gabi-féle almás-hagymás-sajtos husi

Eddig a receptkérési felhívásomra ketten jelentkeztek, Gabi és Csimpi. Mindkettejüknek köszönöm nagyon!

Sajnos Csimpi receptjeit még nem tudom kipróbálni, mert se élesztőt nem találtam, se a konyhai felszereltség még nem felel meg a követelményeknek, de ígérem, ki fogom próbálni.

Gabi egyik receptjének viszont neki is álltam, mivel a tegnapi üveges tésztás bakimat helyre kellett hoznom egy jól sikerült étellel. 

Gabinak már biztos jól megy az elkészítés, én másfél órát elszöszöltem vele elsőre, de mentségem legyen, hogy tegnap pár üvegszilánk beleállt az ujjamba, s így leragasztott ujjal még nehéz a konyhában ügyködni :)

Az információ a receptről az volt, hogy Gabi Anyukájától és Nagymamájától ered, s ünnepekkor szokott az asztalra kerülni. Mivel túléltük a tegnapi ebédet, úgy döntöttem, hogy ezzel a fogással fogunk ünnepelni. Természetesen nem teljesen tudtam követni a receptet, de talán 80-90%-ban sikerült.

És akkor a hogyan is készült és milyen lett:

Arányokat nem tudok leírni, mert még nem volt semmilyen mérőeszközöm, érzésre ment a dolog, s mindent kóstolgattam :)

Elővettem kb 1 kg csirkecomb filét (mivel az egy szem tepsihez ez a mennyiség felelt meg, s jöttem rá, hogy kellene egy kisebb tepsi), felszeleteltem, s besóztam. A tepsit kikentem olaj és Vegemite keverékével. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagyobb méretű tepsibe kb 3-4 késhegyni Vegemite-ot mertem tenni, mivel nagyon sós. Kellett hozzá az olaj is, mivel alapból annyira nem folyékony, hogy kikenhessem vele a tepsit. 

A tepsibe szépen elhelyeztem a húst és rászórtam (mivel még szitám nem volt, s nem tudtam rászitálni) borsos paprikás lisztet. Ezután ráöntöttem olajjal, fokhagymakrémmel és némi vízzel kikevert tejfölt (víz azért kell, mert itt a tejföl sűrű nagyon, a csomagolás szerint legalább 35% zsírtartalmú). 

A tejfölös rétegre karikáztam vöröshagymát, hámozott almaszeleteket raktam rá, majd megszórtam reszelt chedar sajttal. 

És itt jött az érdekes rész: mennyi ideig is sütöm. Az itteni sütő jobb, mint az előző lakásban levő, pl a fagyasztott pizza a 15-20 perc helyett már 10 perc alatt elkészül.

A tepsit alufóliával lefedve kb 20 percre betettem a sütőbe, majd alufólia nélkül még kb 15 percig sütöttem.

Eközben csináltam egy adag rizst. Itt a rizs édekessége, hogy nem nagyon van az otthoni előfőzött verzió. A gyors rizs mikróban készíthető, de mivel az előző lakásban nem volt mikró, rászoktam a sima rizsre. Nincs A és B rizs, csak a származási hely szerint választhatok. Szóval fél bögre sima rizst feltettem forrni 1 bögre vízzel, majd letakartam fedővel, s kb 10-15 perc után levettem alóla a hőt. Maradékhőn párolódott még kb 5-10 percig.

A husi finom puha lett, a hagyma-alma-sajt trió is kellemes ízvilágot alkotott. Ami szósz keletkezett, azt rátettem a rizsre. Szerintem nagyon jól sikerült és finom visszatérés ez a konyhába a tegnapi életveszélyes főzésem után :)

Zsolttól 10-es skálán 8 pontot kaptam, de azzal a megjegyzéssel, hogy csak azért 8, hogy lehessen esetleg még később jobb pontot is adni. :) A mennyiség persze akkora lett, hogy még kb 2 napig esszük majd...

Délután elmentünk pár dolgot vásárolni, s mivel ma sikeres volt az ebéd, s tegnap ugye eltört a fedő, így konyhai felszereléseket is néztünk. Igazából csak egy kisebb tepsit és egy edényt akartunk venni fedővel, de ezek így önállóan kb 23 dollárba kerültek volna. találtunk viszont egy 35 darabos "kezdő csomagot" (amiben a fedő nem számít külön darabnak) 29 dollárért, amit már sikerült is elhelyeznem a konyhában :) Nem mondom, hogy a legjobb minőségű darabok, de kezdésnek jó, s majd darabonként le lehet cserélni, ha tönkremegy valami benne. :)

Újabb blog

Ezt a blogot azért kezdem el, hogy az ausztrál élményektől kissé el lehessen különíteni a konyhai élményeket/tapasztalatokat.

A másik blogon kértem, hogy aki tud, s szeretne, küldjön könnyen elkészíthető ételrecepteket, mivel kezdek kifogyni az ötletekből, mit is lehetne csinálni. 

Ezen az oldalon fogom közzétenni, mire is jutottam a kapott receptekkel, illetve ha én találtam valamit, azt hogy sikerült megvalósítani. 

Recepteket továbbra is várok a receptekau@yahoo.com.au címre. Egyelőre kérem figyelembe venni, hogy nem teljesen felszerelt, s kicsi a konyha, illetve én sem lettem még se szakácsnőnek, se konyhatündérnek kikiáltva :) De szívesen próbálkozom...

Tegnap például sajnálatos módon feltaláltam az üvegtészta új értelmezését - az edény üvegfedele szétrepedt, s jó pár üvegcserép belehullott az ételbe. 1 óra alatt sikeresnek minősítettem az üvegdarabkák eltávolítását, s hősiesen nekiálltunk ebédelni. Aztán Zsolt kiköpött egy kis darab üvegszilánkot. Az étel nagy része a kukában landolt...